Keresés
új keresés megadása
megjelenítve: 1.oldal: 1-1-ig
( összes: 1 oldal: 1 db )
Keresési feltétel: Rekord sorszám: 77709
Keresési feltétel: Rekord sorszám: 77709
Rendezési szempont:
Rekord sorszám:
77709
Könyv
Mű kulcs:
A magyar könyvkereskedelem rövPogányGyörgy
Raktári jelzet:
655 P 75
Cím:
A magyar könyvkereskedelem rövid története a XV. század végétől 1990-ig
:
Pogány György
Szerzők:
Pogány György (1952-) ; [közread. a] Hatágú Síp Alapítvány
Közreműködők:
Megjelenés:
Budapest : Hatágú Síp Alapítvány, 2004
Terjedelem:
164 p. ill. 20 cm
Terjesztés:
ISBN 963-7615-40-7 fűzött : ár nélkül
ISBN:
963-7615-40-7
Sorozat:
Megjegyzés:
Bibliogr.: p. 113-115. , Budapest-bibliográfia , Tartalom (rövid ): A Krisztus születése utáni II. században élt római grammatikus, Terenüanus Maurus egyik müvében írta le a sokat (de többnyire csak félig ) idézett híres sort: „pro capiu lectoris habenl sua fala libelli”. Vagyis: „minden könyv sorsa az olvasó felfogóképességétől függ”. Az antik tudós mondatával nem az egyedi könyv, a fizikai egység sorsára utalt, hanem a műre, arra a szellemi tartalomra, amelynek a kötet csupán foglalata. Terenüanus Maurus közel kétezer esztendővel ezelőtt tulajdonképpen azt fejezte ki, hogy a legtágabban felfogott irodalmi alkotás – amely nem feltétlenül azonos a szépirodalommal – élete nem fejeződik be a szöveg megszületésével, ellenkezőleg: akkor kezd élni és hatni. Akkor, amikor az olvasó kézbe veszi, ismerkedik vele, tanulmányozza és egyfajta párbeszéd alakul ki közte és az író között. Az irodalmi élet – ez a megállapítás is meglehetősen régi – valójában az író, a mü és az olvasó egymást feltételező egysége. Ahhoz azonban, hogy ez az egység létrejöjjön, elengedhetetlen valamilyen közvetítő csatorna, kommunikációs intézményrendszer kialakulása. Az író ugyanis időhöz és térhez kötötten él, hogy műve kiszabaduljon e fogságból, az alkotásnak el kell szakadni szerzőjétől. Ez természetesen bekövetkezhet orális, vagyis szóbeli formában is: elég, ha az ókori görög énekmondókra vagy a népi kultúra roppant gazdag örökségének átörökítőire utalunk. A szóbeli csatornákon, az úgynevezett szájhagyomány útján terjedő alkotások azonban oly tökéletesen elválnak szerzőjüktől, hogy az auktor személye mára már többnyire kideríthetetlen. De az ilyen módon terjedő műnek nincs is a szó szoros értelmében vett szerzője és természetesen végleges formája sincs, az áthagyományozó szükségképpen saját szubjektumán átszűrve, gyakran az éppen aktuális közönség igényeihez alkalmazkodva, vagyis állandóan alakítva továbbítja azt hallgatóihoz, akik közül valaki majd szintén átadja – némileg módosítva – másnak. Ebből következően a csak szóbeliségben élő alkotás
Nyelv:
magyar
ETO:
655.42(439)"14/19",
Példányok:
Rekordlink:
