Keresés

új keresés megadása
megjelenítve: 1.oldal: 1-3-ig ( összes: 1 oldal: 3 db )
Keresési feltétel: Tárgyszó: árverés
Rendezési szempont:
Cikk
Cím:
Felverték az árakat : Nincs béke a gyáli gyepünkön
Szerzők:
Matula Gy. Oszkár
Folyóirat címe:
Pest megyei hírlap
Számozás:
37. 7. - 1993.01.09. (12 p. p. 5.)
Terjedelem:
p. 5.
Könyv
Raktári jelzet:
P 57
Cím:
Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai
Szerzők:
John Perkins ; [ford. Deák Éva]
Tárgyi melléktétel:
Megjelenés:
Budapest : Ráció, 2006
Terjedelem:
260 p. 24 cm
Terjesztés:
ISBN 963-9605-23-9 fűzött : 2850,- Ft
Megjegyzés:
Bibliogr. a jegyzetekben: p. 253-260. , Tartalom (rövid ): “Ugyan, ez csak egyszerű összeesküvés-elmélet” – intik le gyakorta fölényesen és megbélyegező hangsúllyal mindazokat, akik nem zengik szüntelenül a globalizáció dicséretét, esetleg fenntartással vannak iránta, sőt akár még óvatos kritikával is próbálkoznak. A könyv, amelyet most kezében tart a nyájas olvasó, feltételezhetően kissé módosíthatja majd az önmagát apologetikus önbemutatása során, félrevezető módon “globalizációnak” nevező jelenséghalmazról szóló, eltorzított diskurzust.John Perkins ugyanis nem egyszerűen hipotéziseket fogalmaz meg, amelyek akár összeesküvés-elméletként is értelmezhetőek lennének, hanem az derül ki a műfaját tekintve nehezen besorolható, megrendítő és izgalmas művéből, hogy a „globalizáció” lényege az összeesküvés. Ráadásul olyan gátlástalan, cinikus és pusztító erők összeesküvése, amelyek most már közvetlenül fenyegetik létében az egész emberiséget. A szemünk láttára bontakozik ki a sötéten kavargó, örvénylő mélység, amelyből a szerző csodával határos módon nemcsak hogy élve került ki, de sodró lendületű „krimijében” képes volt drámai tapasztalatait is megosztani az olvasókkal. Így aztán a globalizáció urainak liberalizációra, deregulációra és privatizációra ösztönző parancsa „belülről” lepleződik le, feltárva előttünk a rendszer működésének hátborzongató titkait. Jó szívvel ajánlom e könyvet mindenkinek, akiben még van felelősségérzet az egyre fenyegetőbb közös jövőnk iránt, vagyis minden normális embernek." Bogár László közgazdász
Nyelv:
magyar
ETO:
339.9(73)(100-773)"196/200"(0:82-94), 334.726(100)"196/200"(0:82-94), 343.53(100)"196/200"(0:82-94), 328.185(100)"196/200"(0:82-94), 355.40(73)(092)Perkins, J.(0:82-94),
Példányok:
Könyv
Raktári jelzet:
655 P 75
Cím:
A magyar könyvkereskedelem rövid története a XV. század végétől 1990-ig
Szerzők:
Pogány György (1952-) ; [közread. a] Hatágú Síp Alapítvány
Megjelenés:
Budapest : Hatágú Síp Alapítvány, 2004
Terjedelem:
164 p. ill. 20 cm
Terjesztés:
ISBN 963-7615-40-7 fűzött : ár nélkül
Megjegyzés:
Bibliogr.: p. 113-115. , Budapest-bibliográfia , Tartalom (rövid ): A Krisztus születése utáni II. században élt római grammatikus, Terenüanus Maurus egyik müvében írta le a sokat (de többnyire csak félig ) idézett híres sort: „pro capiu lectoris habenl sua fala libelli”. Vagyis: „minden könyv sorsa az olvasó felfogóképességétől függ”. Az antik tudós mondatával nem az egyedi könyv, a fizikai egység sorsára utalt, hanem a műre, arra a szellemi tartalomra, amelynek a kötet csupán foglalata. Terenüanus Maurus közel kétezer esztendővel ezelőtt tulajdonképpen azt fejezte ki, hogy a legtágabban felfogott irodalmi alkotás – amely nem feltétlenül azonos a szépirodalommal – élete nem fejeződik be a szöveg megszületésével, ellenkezőleg: akkor kezd élni és hatni. Akkor, amikor az olvasó kézbe veszi, ismerkedik vele, tanulmányozza és egyfajta párbeszéd alakul ki közte és az író között. Az irodalmi élet – ez a megállapítás is meglehetősen régi – valójában az író, a mü és az olvasó egymást feltételező egysége. Ahhoz azonban, hogy ez az egység létrejöjjön, elengedhetetlen valamilyen közvetítő csatorna, kommunikációs intézményrendszer kialakulása. Az író ugyanis időhöz és térhez kötötten él, hogy műve kiszabaduljon e fogságból, az alkotásnak el kell szakadni szerzőjétől. Ez természetesen bekövetkezhet orális, vagyis szóbeli formában is: elég, ha az ókori görög énekmondókra vagy a népi kultúra roppant gazdag örökségének átörökítőire utalunk. A szóbeli csatornákon, az úgynevezett szájhagyomány útján terjedő alkotások azonban oly tökéletesen elválnak szerzőjüktől, hogy az auktor személye mára már többnyire kideríthetetlen. De az ilyen módon terjedő műnek nincs is a szó szoros értelmében vett szerzője és természetesen végleges formája sincs, az áthagyományozó szükségképpen saját szubjektumán átszűrve, gyakran az éppen aktuális közönség igényeihez alkalmazkodva, vagyis állandóan alakítva továbbítja azt hallgatóihoz, akik közül valaki majd szintén átadja – némileg módosítva – másnak. Ebből következően a csak szóbeliségben élő alkotás
Nyelv:
magyar
ETO:
655.42(439)"14/19",
Példányok: