Keresés | Arany János Közösségi Ház és Városi Könyvtár

Szociológiai bibliográfia , Tartalom (rövid ): Platón nevét és alkotását hosszú évszázadok őrizték meg, gondolatai korunk számára is érdekesek. E kötet teljes terjedelmében mutatja be Az állam című művét, melyet kitüntetett hely illet meg a Platón-dialógusok között, ezt a rangot tartalmának sokrétűsége, összefoglaló jellege és művészi színvonala egyaránt biztosítja. A többi műtől eltérően majdnem teljes filozófiai rendszer, amelyen belül a főhely Platón állam-, illetve társadalomtanát illeti meg. Platón az athéni demokrácia fénykora, Periklész uralkodása után élt, a hanyatló görög társadalmi berendekedés láttán írta művét. Kiindulópontja és alapkérdése: mi az igazságosság, hogyan valósul meg ez az egyes ember és az állam életében, mi az erény, hogyan nevelhető az ember, a társadalom kívánalma és az egyén hajlama hogyan egyeznek és különböznek? Szókratész és beszélgetőtársai egy ideális, a társadalmi igazság eszményét leginkább megvalósító államforma utópisztikus képét építik fel. A mű gondolatrendszere s a kérdések a platóni államfilozófia kifejtésén túl pedagógiai, pszichológiai, erkölcstani fejezetek egész sorát tartalmazzák. Ezek módszeres vizsgálatával jut el az ismeretelmélet, az „idea-tan” tárgyalásához, melynek legközismertebb képi kifejezése a barlanghasonlat, a való és az ideák kettős életének ábrázolása. Minden erény csúcsán – így az államberendezkedést irányító igazságosság vállán is – a legfőbb jó eszméje áll. A kísérő tanulmányban a fordító, Jánosy István történelmi, filozófiai összefoglalással segíti az olvasót

Nyelv:

magyar

ETO:

1(38)Platon, 321.01, 875-83=945.11,

Példányok:

1 db

Rekordlink:

LINK

Vélemények

MEK

Wiki

moly.hu

Google könyvek

Annotációk / Vélemények

Szerzőről szóló művek

Szerző további művei

Könyv

Raktári jelzet:

100 F 76

Cím:

A szavak és a dolgok : a társadalomtudományok archeológiája

Szerzők:

Michel Foucault (1926-1984) ; [ford. Romhányi Török Gábor (1945-)]

Közreműködők:

Foucault, Michel (1926-1984) (elsődleges szerző), Török Gábor (1945-) (fordította)

Megjelenés:

Budapest : Osiris, 2000

Terjedelem:

431 p. 20 cm

Terjesztés:

ISBN 963-379-514-1 fűzött : 1800,- Ft

Sorozat:

Osiris könyvtár

Megjegyzés:

Bibliogr. a lábjegyzetekben , Szociológiai bibliográfia , Tartalom (rövid ): Foucault-nak számos műve megjelent magyarul, ám ezek kivétel nélkül a kései, nemcsak érett, de az elmélettől egyre inkább a konkrétumok (igazságszolgáltatás, kórház, börtön, szexualitás stb. ) felé forduló – alapelveit, vezérlő szempontjait immár olvasónál feltételező – szerzőt mutatják. Ez a mű feltehetőleg a szerző legfontosabb, nevét igen hosszú időre fenntartó alkotása. Ebben az alapelveket mutatja be, méghozzá abban a stádiumban, amikor Foucault maga is „rájött” arra, hogy mi az „uralom”, mi a tudás „igazi” szerkezete, mi indokolja, sőt generálja a „gyanakvást”, mi az emberi szituáció alapvető struktúrája, mi a tudás „archeológiája” stb. Bevezető és alapozó tehát ez a fiatalkori munka az egész Foucault-i életműhöz, és rajta keresztül a strukturalizmus, neostrukturalizmus és posztmodern egész összetett kérdésköréhez. Maga a mű – külső formáját tekintve – tulajdonképpen filozófia-, illetve eszmetörténeti vizsgálódás, annak kutatása és bemutatása, hogy miképp és mit kutatott és kutat a társadalomtudomány, a filozófia és az emberrel foglalkozó számos tudományos diszciplína. Lényegét, mélystruktúráját tekintve pedig olyan ismeretelméletről van szó, amely egyben antropológia és történetbölcselet is, olyasféle fordulat az ember és megismerése tárgykörében, mint Freudé a pszichológiában, vagy Nietzschéé az etikában. A mű több bravúros egyedi filozófiai és művészeti, történeti és közgazdasági elemzést tartalmaz, lényegét azonban nem ezek a sokszor idézett és bámult csúcsteljesítmények adják, hanem ember „eltűnéséről”, mármint a tudományok felé irányuló reflektorfényéből való eltűnéséről, az eldologiasodás (éppen nem hegeli-marxi ) koncepciójáról szóló alapeszmék, amelyek Foucault helyét a gyanú filozófiájának legnagyobbjai közt jelölik ki, és akinek hatása nemcsak a posztmodern vezető filozófusainak (Derrida, Rorty stb. ) eszméin mérhető fel, de a filozófia, társadalomtudományi közgondolkodás ún. „normál” szerkezetén is. Alapmű, minden igazi